Ezt a 7 tengelyes robotkart egy mobil lánctalpas platformra szerelték, és a gumiabroncs-iparban teherautókon használják. Egy kifinomult megfogónak, egy látórendszernek és a Michelin Ladoux-i Tanulmányi és Kutatóközpont által kifejlesztett mesterséges intelligenciának köszönhetően a robotkar azonosítja és megragadja a gumiabroncsokat, majd elhelyezi azokat a robot alatti szállítószalagra, amely a gumiabroncsot a feldolgozási területre szállítja.
Kézi üzemmódban (rádióvezérléssel) a platform a robottal együtt minden irányba képes haladni, a célállomás a be- és kirakodó dokk. A dokknál autonóm üzemmódra vált. Amikor azonban a teherautó keskeny pótkocsijában dolgozik, a robot csak korlátozott mértékben tud előre és hátra mozogni, és csak kis mértékben tud elfordulni, hogy újra középre állítsa magát. Ez helyhiányt jelentett, különösen a kívülről jövő számos áram-, vezérlő- és pneumatikus vezetéknek a pótkocsiba való vezetése miatt, ahol a robot dolgozik. Az olyan alternatívák, mint az akkumulátor az áramellátáshoz vagy a motor, a robot mérete és súlykorlátozásai miatt szóba sem jöhettek.
Ehelyett a választás egy energialánc-rendszerre esett, amelyet a robot mögött vízszintesen húznak a betonon és a teherautó pótkocsi fa- vagy műanyag zsaluzatán, legalább 14 m-es úton, 12 m/perc sebességgel és 1 m/s2 gyorsulással. A dokkoló és a pótkocsi közötti kis magasságkülönbség szintén kihívást jelentett, és a lehető legkopásmentesebb kábelvezetést igényelte. Mivel a lánc kissé eltért a mobil platform pályájától, a láncnak képesnek kellett lennie a csavarodást/deformációt elviselni.