A "megfelelő" mezőgazdasági rakodógép középen csuklós csuklóval rendelkezik, így szűk helyeken is képes mozogni. Ez egy (szinte) áthághatatlan szabály a gyártók és a felhasználók körében ezeknek a rugalmas és kompakt gépeknek a gyártásakor, amelyeket számos mezőgazdasági üzemben, de a kereskedelemben és az építőiparban is használnak. Ez a szabály azonban csak addig érvényesült, amíg meg nem érett az idő egy új koncepcióra. A Thaler GmbH & Co KG a Polling/Bajorországban volt az első mezőgazdasági rakodógépgyártó, amely megvalósította ezt a koncepciót. Manfred Thaler, a vállalat ügyvezető partnere: "A takarmánykocsik legújabb generációja olyan magas, hogy a hagyományos csuklós rakodókkal, amelyek legfeljebb 4,60 méteres emelési magasságot érnek el, alig lehet őket megrakodni. Ezek a gépek elérték fizikai korlátaikat. Ez volt a kiváltó ok arra, hogy egy alapvetően új járműarchitektúrát fejlesszünk ki."
Lehetőség nyílt arra, hogy kölcsönvegyük a sokkal nagyobb teleszkópos targoncákból, amelyekkel gyakran találkozhatunk az építkezéseken. Ezeken a munkagépek nem egy csuklós gémhez, hanem egy egyenes teleszkópos árbochoz vannak rögzítve, amely a jármű hossztengelyében helyezkedik el - a hátsó forgáspontjával. Csuklós kormányzás helyett pedig négykerék-kormányzású, reteszelt alvázzal rendelkeznek, és így még nagyobb terhek mozgatásakor is nagyfokú stabilitást érnek el. Ezt a koncepciót először a 48T18-as rakodógépben valósították meg. A rendkívül kompakt gép a 48 lóerős Yanmar motornak köszönhetően nagy teljesítményű, a négykerék-meghajtás pedig biztosítja, hogy az erő a pályán vagy az udvaron is rendelkezésre álljon. A rendkívül kompakt méretek (1,60 m széles; 1,94 m magas) a négykerék-kormányzással együtt nagyszerű manőverezhetőséget biztosítanak. Ugyanakkor a 48T18 a csuklós rakodóknál lényegesen nagyobb munkamagasságot (4,90 m lökethossz), nagyobb hasznos terhelést (1800 kg a vödör forgáspontjánál) és nagyobb billenési szöget (68o) ér el.
Az ötlet meggyőzte az ügyfeleket - és mellesleg a versenytársakat is, akik aztán hasonló gépeket fejlesztettek. Az egyik kihívás, amellyel Manfred Thalernek és tervezőmérnökeinek a fejlesztés során meg kellett küzdeniük, a motor kiválasztása és elrendezése volt: "A motornak 45 lóerős négyhengeresnek kellett lennie, hogy elegendő teljesítményt és vonóerőt biztosítson. A teleszkóp melletti, a vezetőfülkével szemben lévő beépítési hely azonban rendkívül szűkös volt. Ezután egy 48 lóerős motort építettünk be keresztirányban, amely nemcsak erős, hanem nagyon hatékony és gazdaságos is - és könnyen hozzáférhető." Ez az elrendezés emellett egyenletes súlyeloszlást biztosít mind a négy kerékre.
