A gyűrűs motoroknál (nyomatékmotorok) a forgórész és az állórész között működés közben nincs mechanikus kapcsolat. A mágneses gyűrűt (rotor) csak az állórész mágneses tere centrálja és tartja a mágneses térben. A mágneses gyűrű csapágyazására ezért csak a motor indítási fázisában van szükség.
A csapágyazással szemben azonban a különleges környezeti és üzemi körülmények miatt különösen magasak a követelmények. A gyűrűs motor és a csapágypontok állandóan víz alatt vannak, és ki vannak téve a magas sótartalomnak, a korróziónak és az esetleges szennyeződéseknek. Az is fontos volt, hogy minél könnyebb csapágyakat találjunk, mivel a vízben minden plusz súly a meghajtó méretének növekedése miatt drága lenne.

A tervezők végül az iglidur csapágyak mellett döntöttek a gyűrűs motorokban, amelyek tartósan megoldották a problémákat. A polimer csapágyak korrózióállóságuk, alacsony nedvességfelvételük és a fémből készült megoldásokhoz képest alacsony súlyuk miatt alkalmasak a víz alatti járművekben és hajókban, illetve azokon való használatra. A kerámia megfelelőivel szemben az iglidur csapágyak előnye az is, hogy nagy terhelhetőségi határértékkel rendelkeznek és rendkívül kopásállóak. Míg az ütésekkel végzett kezdeti tesztek a kerámiacsapágyaknál problémákat okoztak, addig a nagy teljesítményű polimerekből készült speciális csapágyak hosszú távon is méretstabilak maradtak, ami szintén fontos szempont a dinamikus alkalmazási területeken.