A feladat egy szárnyashajó mechanikus repülésirányító rendszerének megépítése volt. A megfelelő szabályozási pontossághoz szükséges szűk tűréshatárok és az alkatrészek nagyfokú megbízhatósága abszolút előfeltétel volt. Az alkatrészeknek számos környezeti körülménynek kellett ellenállniuk, például a nedvességnek, a szélsőséges hőmérséklet-ingadozásoknak, a vízfelszíni tárgyak ütőterhelésének stb. A kenésmentesség különösen fontos volt: Egyrészt a csapágyaknak karbantartásmentesnek kellett lenniük, de a rutinüzemben gyakorlatilag nincs karbantartás. A kenés azonban magához vonzaná a hajó kikötőhelyéről a port és a homokot, ami gyorsan károsítaná a csapágyakat.
