A sörfőzés során a sörlé a sörfőzdében készül. Ehhez a malátából cukrot oldanak ki, ami az erjedéshez és az alkohol kialakulásához szükséges. A szilárd és a folyékony fázist ezután újra el kell választani egymástól. A maláta maradványai, az úgynevezett sörszemek, szűrőanyagként szolgálnak. Ahhoz, hogy a technológiai tartályban a kívánt szűrőréteget kapjuk, a sörszemeket a tartály alján hagyjuk leülepedni. Ez a szűrési hatékonyság növekedéséhez és végül egy áthatolhatatlan réteg kialakulásához vezet. Ahhoz, hogy azt ellenőrzött módon újra áteresztővé tegyék, az úgynevezett chopper késeivel réseket vágnak az elhasznált szemekbe. Ennek eredményeképpen ismét ellenőrzött mozgás jön létre. A folyékony és a szilárd fázis teljes szétválasztása után a sörszemeket ki kell távolítani az ülepítőedényből. Erre a célra különböző technikai eszközöket használnak.
A Kaspar Schulz cég erre a célra fejlesztette ki az úgynevezett billenőkéseket. A kések, amelyekkel a sörszemeket felhasítják, forgathatóan vannak felszerelve. Amikor az aprítóegység az óramutató járásával megegyező irányban forog, a kések elvágják a sörszemeket. Amikor a vágóegység az ellenkező irányba forog, a kések átfordulnak és a sörszemeket egy ürítőnyílás felé tolják. Nincs szükség további működtetőelemekre vagy hengerekre.
A folyamat során a technológiai edényben lévő berendezés a legkülönbözőbb káros hatásoknak van kitéve. Ezek a követelmények a billenőkések csapágyazására is vonatkoztak, amelyre megfelelő megoldást kellett találni.
A csapágy anyagának képesnek kellett lennie a 0 és 120°C közötti változó hőmérsékletet, valamint az agresszív kémiai tisztítószerekkel történő tisztítást is gond nélkül elviselni, és rendelkeznie kellett az FDA jóváhagyásával.
Korábban a kések rögzítéséhez lőfém csapágyakat használtak, amelyekkel nehéz volt dolgozni, egyes tisztítószerekkel érintkezve kopásnyomokat mutattak, és nem feleltek meg az FDA előírásainak. Ezenkívül forró körülmények között gyorsan tágultak, és hideg vagy meleg körülményekhez igazítani kellett őket.
