Felhasználói jelentésAz alacsony zajszintű és tartós polimer csapágyak felváltják a szövetcsapágyakat az orgonaépítésben

Egy orgonaépítőnek általában három kívánsága van: megfelelő beépítési magasság, megfelelő alapterület és szép akusztika. Ma már nemcsak a hagyományos építési módszerekről van szó, hanem a zenei és funkcionális célok összehangolásáról is. A végeredmény egy olyan hangzásélmény, amely az orgonistákat és a közönséget egyaránt magával ragadja.
Az orgona minden egyes forgó és forgatható mozgása, valamint minden súrlódási pont magas követelményeket támaszt a termékkel szemben, és megfelelő csapágyazást igényel. A Baumgartner Orgelbau, a történelmi hangszerek műhelye, tisztában van ezzel. A szakember egyrészt felújít és rekonstruál orgonákat, másrészt a hagyományos orgonaépítéshez gyárt beszállító alkatrészeket, és egyedi alkatrészeket és szerelvényeket szállít a tényleges orgonaépítőknek. A szakértői csapat referenciái a darmstadti St Ludwig orgonájától kezdve a stuttgarti kollégiumi templomon át a Los Angeles-i Walt Disney Concert Hall orgonájáig terjednek.
Egy új projektben, egy konzol esetében akár 3000 perselyt és csapágyat kellett a hangszerbe beépíteni a befejezés után. A csapágyakkal szemben támasztott követelmények nagyobbak, mint gondolnánk: Az eső és a közvetlen UV-sugárzás mellett itt minden olyan környezeti hatás érvényesül, amely a szabadban is előfordul. Ehhez jön még az anyag fa. A fémmel vagy műanyaggal ellentétben a fa hidroszkopikus anyag. Felszívja a nedvességet, majd újra leadja. A tárolási környezet tehát mozog, és komoly kihívások elé állít. Ugyanakkor olyan kemény és pontos csapágyazást kell elérni, amely nem engedi meg a nulla hézagot. És a zaj kialakulását is minimalizálni kell a szűk csapágytávolsággal. Mindezt a templomban folyamatosan változó környezeti feltételek mellett. Ha ugyanis egy hangszert korróziós károsodás miatt teljesen szét kell szerelni, a költségek gyorsan több tízezer euróra rúghatnak.

Az orgonaépítő úgy látta, hogy a polimer siklócsapágyakkal fel lehet váltani az egyébként hagyományosan használt, pontatlan és költséges szövetcsapágyakat. Ez utóbbiak rendkívül szenvednek a speciális beépítési körülményektől. Míg az orgonaépítésben elsősorban tölgyet, gyertyán- és diófát használnak, az anyag és a csapágy állandóan ki van téve a hidegnek, a nedvességnek és a koromnak.
Ehelyettiglidur® J anyagból készült siklócsapágyakat alkalmaztak. Az anyagot általában az jellemzi, hogy számos tengelyanyaggal szemben alacsony a kopása, ellenáll a vegyi anyagoknak, rezgéscsillapító és csak kis mennyiségű nedvességet vesz fel. A csapágy száraz üzemben alacsony súrlódási együtthatóval rendelkezik, és
nagyon jól viselkedik puha tengelyek
esetén. Az abszolút csendesség a nagy pontossággal kombinálva már a kezdetektől fogva bizonyított
az orgonaépítésben. Ennél a projektnél például egy kemény és precíz csapágyazást valósítottak meg a mozgatószög sarokcsapágyaknál, amely mindössze öt-tíz mikronnyi hézagot tesz lehetővé. A vastag falú perselyek a folyamatosan változó környezeti feltételek ellenére is megállják a helyüket a fában, így a zörgő hangok a múlté. A polimer siklócsapágyak beépítésével a rendszeres karbantartás igénye is jelentősen csökkenthető. A költségelőnyök is magukért beszélnek: egy szövetcsapágyat háromszor-négyszer kellene cserélni. Bár a polimer siklócsapágyak anyagára valamivel magasabb, mint a szövetcsapágyaké, a szövetcsapágyak szétszerelésének költsége harminc-negyvenszer magasabb, mint az anyagár. De különösen az igubal ® sorozat kifejlesztése tette lehetővé az orgonaépítők számára a következő döntő lépést. A csuklós és a villáscsuklós ízületek például különösen könnyen használhatók a regisztertaktusban. Itt többek között az abszolút kenésmentesség is fontos. A polimercsapágyak szárazon kerülnek beépítésre, és - a szövetcsapágyakkal ellentétben - nem kell vazelinnel vagy olajos anyagokkal impregnálni őket.

A Baumgartner Orgelbau számára kezdetben nem csak az olyan műszaki kérdések álltak a középpontban, mint a perselyek teljesítménye az éghajlati ingadozások miatti állandó mozgások vagy a zaj kialakulása és az élettartam? Az is nagyon fontos volt, hogy a hagyománytisztelő piac elfogadja a műanyag alkatrészeket az orgonában.
Időközben az új technológiát az orgonaépítők és a zenészek egyaránt kedvezően fogadták. Ha az orgonistának nem tetszik a hangszer, az orgonaépítőnek gondja van. A végfelhasználónak el kell fogadnia a hangszert. A műanyag csúszócsapágyak előnyeinek híre kezd elterjedni az iparágban, és különösen a kupolacsapágyak iránti kereslet folyamatosan növekszik. Az orgonisták minimalizálni akarják a hézagot a játékban. Minél közvetlenebb a hézag, annál kifejezőbb a hangszer. A közvetlen érintkezés a játszó szeleppel azt jelenti, hogy lassabban vagy gyorsabban lehet nyitni. A szivacsos billentyűzetnél az egyéni játéktér szenved, és a kifejezési lehetőségek csökkennek. A műanyag siklócsapágyak új ügyfelek és hangszerek felé nyitnak ajtót az orgonaépítő Baumgartner számára.