„Akadó csúszás”

Az akadozó csúszás vagy tapadó csúszás az egymáson mozgó szilárd alkatrészek visszacsúszása. Ez a jelenség akkor fordul elő, amikor olyan testet mozgatnak, amelynek statikus súrlódása lényegesen nagyobb, mint a csúszósúrlódás.

Képzelje el, hogy egy nehéz kartondobozt tol keresztül egy sima padlón. A kartondoboz nehéz, ezért nagy erőt kell alkalmaznunk a statikus súrlódás leküzdéséhez - vagyis, hogy megmozdítsuk a dobozt. A doboz csúszik. A sima felület és az ebből eredő alacsony súrlódás miatt azonban a kartondoboz hamar begyorsul. A kartondoboz gyors csúszó mozgása azonban lehetővé teszi, hogy kevesebb erőt kelljen átadnunk. A dobozra ható erők egy idő után azonban nem elegendők, hogy leküzdjék a statikus súrlódást. A kartondoboz mozgása ezért megáll, és a megmozdításához most megint jóval nagyobb erőt kell kifejtenünk, és ez így folytatódik. Tapadás - felengedés - siklás - fékezés - tapadás - felengedés ... a valóságban ez az egész gyorsabban történik, és akadozásban manifesztálódik.

Ábrák

A jelenség számos területen megfigyelhető. Az ablaktörlők elakadnak az autók szélvédőjén. Amikor a táblára írnak, a kréta megcsikordul, ha rossz szögben tartják. Az ajtózsanérok nyikorognak. És az olyan vonós hangszerek, mint a hegedű vagy a cselló, nem működnének, mert hangjukat a az akadó csúszás, valamint az akkordok és a vonó húrjai közötti rezgések okozzák.

A tribológiailag optimalizált anyagok esetében azonban ez a hatás nem kívánatos. Az okozott rezgések átterjednek a teljes szerkezetre, és olyan zajokat okoznak, amelyeket gyakran bosszantó nyikorgásként vagy csikorgásként érzékelünk. A kívánt sikló mozgás szabálytalan akadozássá válik, és növeli a csapágyak kopását. Ezek a hatások ellensúlyozhatók a sikló és a statikus súrlódás közötti különbség minimalizálásával, rezgéscsillapító anyagok használatával, a teljes szerkezet merevségének javításával (lásd előfeszített csapágyak), vagy az érintett súrlódó partnerek szétválasztásával (pl. kenéssel).