„Akadó csúszás”

Az akadó csúszás az egymás ellen mozgó szilárd testek rángatózó csúszására utal. Ez a jelenség akkor jelentkezik, ha olyan testet mozgatunk, amelynek statikus súrlódása jelentősen nagyobb, mint a csúszósúrlódás.

Képzeljünk el egy nehéz kartondobozt, amelyet egy sima padlón szeretnénk tolni. A doboz nehéz, ezért nagy erőt kell kifejtenünk, hogy legyőzzük a statikus súrlódást - azaz a doboz ellenállását. A kartondoboz csúszik. A sima felület és az ebből eredő alacsony csúszási súrlódás miatt a kartondoboz gyorsan felgyorsul. A karton gyors csúszó mozgása azonban azt jelenti, hogy kevesebb erőt tudunk átadni. Végül a kartondobozra ható erő már nem elegendő a statikus súrlódás leküzdéséhez. A karton megáll, ami azt jelenti, hogy ismét nagy erőt kell kifejtenünk, hogy megmozdítsuk, és a folyamat megismétlődik. Tapadás - elengedés - csúszás - fékezés - tapadás - elengedés ... a valóságban ez a hatás sokkal gyorsabban történik, és akadozásban nyilvánul meg.

Ábrák

Ez a jelenség a legkülönbözőbb területeken fordul elő. Az ablaktörlők akadoznak az autó szélvédőjén. A kréta csikorog, amikor írunk a táblára, ha rossz szögben tartjuk. Az ajtózsanérok nyikorognak. A húros hangszerek, például a hegedű vagy a cselló pedig nem működnének, mert hangjukat a húrok közötti rezgések és oszcilláció, valamint a húrok megereszkedése által keletkezik.

Tribológiailag optimalizált anyagok esetén azonban ez a hatás nem kívánatos. Az okozott rezgések áttevődnek a teljes szerkezetre, és olyan hangokat okoznak, amelyeket gyakran idegesítő nyikorgásként érzékelünk. A kívánt csúszómozgás szabálytalan akadozássá válik, és növeli a csapágy kopását. Ezek a hatások ellensúlyozhatók a csúszó- és a statikus súrlódás közötti különbség minimalizálásával, rezgéscsillapító anyagok használatával, a teljes szerkezet merevségének javításával (lásd előfeszített csapágy) vagy az érintett súrlódási partnerek szétválasztásával (pl. kenéssel).