iglidur siklócsapágyak – hőmérséklet

Alkalmazási hőmérséklet
Az alsó alkalmazási hőmérséklet az a hőmérséklet, amely alatt az anyag olyan merevvé és keménnyé válik, hogy a normál alkalmazásokhoz túlságosan törékennyé válik. A felső, folyamatos alkalmazási hőmérséklet az a hőmérséklet, amelyet az anyag hosszabb időn keresztül elvisel anélkül, hogy a specifikációk jelentősen megváltoznának.
A felső, rövid távú alkalmazási hőmérséklet az a hőmérséklet, amely felett az anyag olyan lágy lesz, hogy csak nagyon kis külső terhelést képes elviselni.

Ebben az összefüggésben a "rövid távú" néhány perces időtartamot jelent. Ha a siklócsapágyakat axiálisan mozgatják, vagy az erők axiális irányban hathatnak a csapágyra, fennáll a veszélye, hogy a csapágy még korábban kimozdul a furatból. Ezekben az esetekben a csapágyperselyeket a bepréselés mellett speciálisan rögzíteni kell.

A 01. táblázat mutatja azt a hőmérsékleti határértéket, amely felett a siklócsapágyakat még kis axiális erők esetén is rögzíteni kell a furatban. Minél nagyobbak az erők, annál valószínűbb, hogy ilyen rögzítést kell fontolóra venni.

Hőmérséklet és terhelés
diagram. A 02. és 03. táblázat mutatja az iglidur® csapágyak maximálisan ajánlott felületi nyomását [p] a hőmérséklet felett. Ez az érték a hőmérséklet emelkedésével folyamatosan csökken.
Siklócsapágyak használata esetén figyelembe kell venni, hogy a súrlódás miatt a csapágy hőmérséklete magasabb lehet, mint a környezeti hőmérséklet.

Hőtágulási együttható
A polimerek lineáris hőtágulási együtthatója körülbelül 10-20-szor nagyobb, mint a fémeké. A fémekkel ellentétben a műanyagok esetében sem lineáris. Az iglidur® csapágyak hőtágulási együtthatója fontos oka a szükséges csapágyhézagnak. A mindenkori tervezett alkalmazási hőmérséklet határain belül a tengely nem akad el a csapágyban. Az iglidur® csapágyak hőtágulási együtthatóit fontos hőmérséklettartományokban vizsgáltuk, és az egyes fejezetekben található anyagtáblázat tartalmazza.