drylin® N – A megtervezés szabályai

• LLZ önbeálló csapágy z irányban
• LLY önbeálló csapágy y-irányban
• LLYZ önbeálló csapágy yz-irányban

Két párhuzamos vezetővel rendelkező rendszerek használata esetén az egyik oldalon önbeálló csapágyat kell alkalmazni. Minden telepítési helyzethez van megfelelő rögzítő/nem rögzítő csapágyas megoldás, legyen az vízszintes, függőleges vagy oldalirányú. Ez a beépítési módszer megakadályozza a vezetők merevségét vagy elakadását a vezetők közötti párhuzamossági eltérések esetén. Az önbeálló csapágyazás a hézagnak a várható párhuzamossági hiba irányába történő ellenőrzött meghosszabbításával valósul meg. Ez egy további szabadsági fokot teremt az egyik oldalon.

A telepítés során fontos, hogy az önbeálló csapágy mindkét irányban megközelítőleg azonos mértékű mozgástérrel rendelkezzen. Az általunk ajánlott rögzített/önbeálló csapágyrendszer kialakítása az alábbi ábrákon látható. A vezetők és a kocsik érintkező felületeinek megfelelő egyenletességűnek kell lenni (pl. mart felület), hogy elkerülhető legyen a rendszerben fellépő feszültség. Az összekötő felületek kisebb egyenetlenségei bizonyos mértékig ellensúlyozhatók az önbeálló csapágyakkal.

A karbantartásmentes drylin® lineáris csapágyak sikeres használatához az alábbi javaslatokat érdemes betartani: Ha a hajtóerő és a rögzített csapágy közötti távolság nagyobb, mint a csapágytávolság kétszerese (2:1 szabály), akkor a 0,25-ös statikus súrlódási együttható elméletileg a vezetés elakadásához vezet.

Az elv nem függ a terheléstől vagy a hajtóerőtől. Hanem a súrlódás eredménye, és mindig a rögzítő csapágyra vonatkozik. Minél távolabb van a hajtás a vezető csapágytól, annál nagyobb a kopás és a szükséges hajtóerő.

Ha a 2:1 szabályt nem tartjuk be a lineáris siklócsapágyak használatakor, az eredmény egyenetlen mozgás vagy akár a rendszer elakadása lesz. Ez gyakran viszonylag egyszerű módosításokkal orvosolható.

Ha bármilyen kérdése van a kialakítással és/vagy a telepítéssel kapcsolatban, kérjük, keresse tanácsadóinkat.