A Ridder vízsugaras vágás specialistájaként ismert: a vízsugarak szinte elképzelhetetlenül nagy nyomást (3 800 bar) fejtenek ki a fémek és műanyagok vágásához. A „hideg” eljárás előnye, hogy a vágás során nem keletkezik káros kibocsátás, és a vágási felület utómunka nélkül is tökéletes. És a vágás során nem keletkezik torzulás.
A Ridder eredetileg vágóasztallal ellátott rendszereket fejlesztett ki a 2D megmunkáláshoz. Később kiegészült a kínálat a Waricut-sorozat függőleges tengelyeken mozgó 3D-s lineáris robotrendszereivel. Ez azonban a legnagyobb gép, amelyet a Ridder eddig üzembe helyezett:
A hollandiai székhelyű Anssems Group egy öttengelyes vízsugaras vágógépet rendelt, amelynek vágási térfogata 32 050 x 5 050 x 1 900 mm (X/Y/Z tengely), lószállító pótkocsik gyártásához. Két híd, amelyek mindegyike 3D vágófejjel van felszerelve, 32 méteres lineáris robottengelyeken mozog. A gép négy kamrára van felosztva, így a két vágófej egy-egy alkatrészt tud feldolgozni, miközben a másik két kamrában az átállás zajlik. Ez biztosítja a rendszer folyamatos kihasználtságát. Minden vágófej mind a négy kamrába képes átjárni, ami nagy rugalmasságot és rendelkezésre állást biztosít.
A vízsugaras vágógép feladata a gyártási folyamatban az lesz, hogy megmunkálja az előző gyártási lépésekben laminált és formázott üvegszállal megerősített műanyag felépítményeket, például kivágja az ajtónyílásokat a lószállító pótkocsin. A gép rendkívül nagy pontosságot biztosít. Bár a rendszerek általában méterenként ≤ ± 20 µm pontossággal működnek, a nagy elmozdulások miatt ennek a rendszernek a pontossága 50 µm. A Ridder tervezőmérnökeinek meg kellett oldaniuk a vágófejek energia-, jel-, sűrített levegő- és (természetesen) vízellátását. Figyelembe kellett venni a lineáris tengelyek nagy maximális sebességét (20 m/perc) is. De a legnagyobb probléma a hosszú út volt. Ezeket a hosszúságokat figyelembe véve különösen valószínű, hogy a lánc felső szakasza egyszerűen az alsó szakaszon nyugszik (sikló energialánc elve). A rendszer két ok miatt nem tudott siklani: A nehéz töltet és a nagy elmozdulás túl nagy súrlódást generált volna. A vízellátást biztosító nagynyomású vezeték esetében pedig nagyobb hajlítási sugárra van szükség, így a „lánc a láncon” elv nem jöhetett szóba.